Íme néhány jó tanács, melyekkel igyekszünk megkönnyíteni az első kilovaglást.

Ha lehetőség van rá, lovunkat tegyük ki karámba a tereplovaglás előtt! Így a négylábú hozzászokhat az új talajviszonyokhoz, a naphoz, a szélhez, és az általuk felszabaduló energiákat azonnal le is vezetheti.

Fiatal, illetve heves vérmérsékletű lovaknál talán előnyösebb a szabadban való futószárazást alkalmazni, így kisebb a sérülés veszélye. A legjobb megoldás, ha a lovat még a futószárazás előtt is kézen sétáltatjuk tizenöt percig, így ha rögtön rodeóval kezdi a munkát, akkor sincs gond, mert már bemelegedtek valamennyire az ízületei.

Ha az említettek közül egyikre sincs lehetőségünk, akkor dolgozzuk le a lovat egy kicsit a fedelesben, hogy legalább az istállógőz kijöjjön belőle, mielőtt újra szembetalálja magát a természettel.

Ha tehát lovunk már kellően hozzászokott az új környezethez, kezdetét veheti a tereplovaglás!

A következő nagyon fontos dolog, hogy kilovaglás előtt ellenőrizzük felszerelésünket!

Terep előtt nem érdemes drasztikus zablacserét alkalmazni, hiszen elég újdonságot jelent a ló számára a környezet, ezért szükségtelen gyarapítani ezeket. Ezenkívül pedig ne reménykedjünk abban, hogy egy élesebb zablával (legyen az pelham vagy feszítőzabla) könnyebben megfogjuk a lovat terepen, hiszen amelyik lónál munkában is tíz méterbe kerül, mire felveszi az ember vágtából ügetésbe, ott egy élesebb zabla terepen már nem segíthet.

Érdemes tehát a lóval addig gyakorolni az átmeneteket, míg az teljesen érzékenyen reagál a segítségekre, és csak azután kockáztassuk meg az első terepezést. Addig pedig a karámozás bőven elég kikapcsolódást nyújthat számára.

Ha mindenképp valamilyen segédeszközt kívánunk bevetni a tereplovaglás során, érjük be egy martingállal, amely megkönnyíti a felvételeket, ugyanakkor, ha a ló valamitől hirtelen megijed, nem akadályozza, nem akadhat bele. Nem úgy, mint a kikötőszár vagy segédszár esetében.
Indulás előtt lovunk patkóját is ellenőrizzük, hiszen egy meglazult patkó nem tarthat ki sokáig terepen.

Ha a lovat nem dolgoztuk le a tereplovaglás előtt, akkor itt is be kell tartani a 15 percnyi lépést, amíg ízületei bemelegednek. Egészségügyi szempontból tehát nem tanácsos rögtön vágtával indítani, azzal a céllal hogy kifárasszuk a lovat.

Ha fiatal lovunk van, terep előtt érdemes összeverbuválni egy tapasztalt lovasokból és lovakból álló csapatot, és így nekivágni az útnak, hiszen az állatok általában egymás közt érzik a legnagyobb biztonságban magukat.

Az első alkalommal, ha lehet, kerüljük az aszfaltozott utakat.

Visszafelé lépésben tegyük meg az utat. A lóról csak akkor érdemes leszállni terepen, ha az kézen is jól viselkedik. Sok ló ugyanis még a fedelesben sem hagyja könnyen vezetni magát, így terepen még kevésbé respektálja gazdája jelenlétét. Maradjunk ilyenkor inkább a nyeregben, és hagyjuk hogy lovunk megismerkedjen az új környezettel, nézzen meg először mindent alaposan, akár felemelt fejjel is.

A megnyírt lovat - ha a hőmérséklet úgy engedi - lovagolhatjuk terepen takaró nélkül is, ha azonban fúj a szél és nem süt a nap, akkor ne induljunk el takaró nélkül. A tereplovagláshoz szinte kizárólag olyan takaró tanácsos, amely jól rögzíthető, és lehetőleg a nyereg alá rakjuk, de úgy, hogy ne zavarja a lovat.

Ha tehát kellő előkészület után és felelősségteljesen vágunk neki az első tereplovaglásnak, feledhetetlen élményben lehet részünk, melyet az elkövetkezendő szezonban rengetegszer megismételhetünk majd.

Forrás: Nemzetközi Lovas Magazin 2003.májusi-júniusi száma