Az ügetőverseny egy ellipszis alakú pályán folyik, a lovak könnyű kis kocsikba (sulky) vannak befogva. A lovak csak ügetés jármódban haladhatnak (poroszka-versenyeken természetesen poroszkálva), a vágtába beugró lovat diszkvalifikálás terhe mellett azonnal rendezni kell. A versenyek időméréssel standardizált körülmények között zajlanak, a ló legjobb rekordját származási lapján is feljegyzik.

Az ügetőversenyzés Magyarországon is az egyes- és kettes fogathajtás változataként, az útviszonyok javulásával együtt fejlődött ki. Könnyű kocsi előtt, hosszú távon az a ló bizonyult legkitartóbbnak, amelyik lendületesen üget. Ez a jármód jellemezte azt a típusú, könnyű hámos lovat, amelyet a XIX. század második felében „jukker”-nek neveztek, és a legjobb európai kocsilónak tekintettek. Az amerikai és az orosz ügetőlovak ugyan az idő tájt, rövidtávon már gyorsabbak voltak, de 30 kilométernél hosszabb táv-kocsiversenyeken a - „jukker” kocsit húzó - magyar „jukker” lóval nem tudtak lépést tartani. Az ügetősport viszont (külföldi mintára) a nézők által még belátható - és egyre rövidebb - távokra rendezkedett be.

Pesten az első ilyen „sportlátványt” a Lótenyésztés Emelésére Alakult Részvénytársaság rendezte 1879-ben, a Városligetben. Az első futamban egyenként indított hét kettősfogat - négykerekű kocsival - kétszer kerülte meg a tavat (4700 m), a másodikra - tetszésük szerint négy-vagy kétkerekűvel - benevezett öt egyesfogat pedig csak egyszer (2350 m). Néhány évvel később a sorra alakuló, vidéki egyesületek Székelyudvarhelyen, Pozsonyban, Debrecenben és Mándokon is rendeztek ügetőversenyt, a városligeti futamokat pedig évente megismételték. A Kerepesi út és temető között az első, öntözhető Ügetőpálya 1883-ban nyílt meg. A 20 méter széles és 750 méter hosszú futófelület szűk fordulóit 15 fokos dőlésszöggel könnyítették, a közönségnek „svájci stílben” ácsolt, fa lelátókon 1000 ülőhelyet biztosítottak. Az egyszerűség kedvéért „hosszúnevű társaság”-ként emlegetett építtető („Kelet kapitány” néven) versenyistállót is alapított, és az általuk választott kék-sárga lett a magyar ügetőversenyzés hivatalos színe.

Az ügetőversenyzésnek az 1896. évi, ezredéves ünnepségek adtak új lendületet, majd az 1903-ban Budapesti Ügetőverseny Egyesületté alakult „hosszú-nevű társaság” 1905-ben új pályát nyitott az Erzsébet királyné úton, ahol a versenyek - az I. világháború okozta veszteségek ellenére - több, mint két évtizeden át vonzottak négy-ötezer fős közönséget.
Jó tanulást kívánunk!